Chouchou, színes, francia film (2003)
Szereplők: Alain Chabat, Gad Elmaleh, Catherine Frot, Claude Brasseur, Julien Courbey, Roschdy Zem
Írta: Gad Elmaleh, Merzak Allouache
Rendezte: Merzak Allouache
Hivatalos weblap: http://warnerbros.fr/movies/chouchou
Hazai bemutató: 2004. július 15.
Forgalmazó: SPI International Magyarország
Gyártó: Canal+, Fechner Audiovisuel, France 2 Cinéma, KS2 Productions, Les Films Christian Fechner
Játékidő: 105 perc

Choukri (Gad Elmaleh) egy kisvárosi templomba keres menedéket. A kotnyeles fiatalembert Jean atyához (Roschdy Zem) hasonlóan nem fogadja mindenki kitörő lelkesedéssel, főleg mikor kiderül, hogy Choukri meleg, „barátnőivel” Chouchou néven egy éjszakai bárban dolgozik, illetve Milovavovich doktornő rendelőjébe női ruhában jár takarítani.

Merzak Allouache rendező első blikkre érdekes témát vet fel filmjével, de sajnos a rövidke tartalomleírás is többet sejtet, mint amit a direktor képes volt megvalósítani silány alkotásában. A homoszexualitás kontra vallás problematika nem képezi Allouache érdeklődésének tárgyát, ahogy semmilyen más értelmes koncepció vagy gondolat sem köthető a Szívem csücske, Chouchouhoz. A film folyvást keresi műfaját, hol ütődött vígjáték, hol légsúlyú dráma, hol pedig félresikerült romantikus mozi illúzióját kelti, ám egyik zsánerben sem találja meg a maga arculatát. Érthetetlen mellékszálak kapcsolódnak a történet gerincéhez, felesleges, semmitmondó alakokat felvonultatva (például a pszichopata rendőr).

A viccesnek szánt poénok – amelyek legtöbbje szánalmasan erőltetett – és a mondvacsinált konfliktusok láttán az az érzése támadhat a nézőnek, hogy még tán maga a rendező sem volt tisztában azzal, miféle gondolatiságot akart filmje által közvetíteni.Ennek okát a legszemléletesebben a hasonló tematikai irányultsággal dolgozó spanyol kult-rendező, Pedro Almodovar (Mindent anyámról) munkáinak Chouchou-val történő összevetése mutathatja meg. Az extrém személyiségek iránti vonzalmát soha nem titkoló Almodovar hihetetlen mérvű rokonszenvet tanúsít a festői képek díszletei között botladozó figurái iránt, ám ennek a tiszteletnek nyoma sincsen Allouache mozijában. A melegek és transzvesztiták, mint holmi női ruhába tetszelgő gyengeelméjűek jelennek meg az alkotásban, és a roppant antipatikus főszereplő, Gad Elmaleh tovább rontja az amúgy is hamis összképet. A vizualitás terén pedig nincs helye semmiféle összehasonlításnak, hiszen a lassításokkal és jellegtelen képekkel dolgozó Allouache kisiskolásnak tűnik az egyedi látásmóddal és stílussal megáldott Almodovar mellett.

A totálisan céltalan, nem csak a melegek jóérzését sértő produkció giccsbe fulladó és röhejes végkifejlete tökéletesen jellemzi az előtte lévő, kínosan hosszúnak tűnő 105 percnyi játékidőt is.