1, Felvirradt a nagy nap,

    A rock katonái újra együtt vannak.

    Reggel óta megszállták a várost,

    Amerre nézek rockereket látok.

    Jelvények és zászlók

    Farmerek, bőrök, felvarrók és láncok.

    Cigivel, sörrel kínálnak meg engem.

    Mindenki várja, jöjjön már az este

    Robbanjon a hang, lángoljon a fény

    Emelje a kezét aki csak él!

R.: Elhagytak százan, de jönnek ezren

      A rock katonái egyre többen lesznek.

      Állj közénk te is, harcolj velünk,

      Csakis mi győzhetünk!

2, Készül már a banda,

    A nézőtéren pokoli a lárma.

    Hangfal-ágyúk bevetésre készek,

    Gitár-puskák a célpontra néznek.

    Szikraeső villan,

    Feldübörög és megremeg a színpad,

    Füstfelhőn át fölgyúlnak a fények,

    A rock katonái együtt énekelnek!

R.: Elhagytak százan, de jönnek ezren

      A rock katonái egyre többen lesznek.

      Állj közénk te is, harcolj velünk,

      Csakis mi győzhetünk!

   Magányos angyal

1, Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet

    Adott amit adhatott, kevés jól és szépet.

    Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep

    Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek.

2, A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal,

    El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal.

    Tudta jól nem értették, soha nem szerették

    Szíve mélyén vak remény, de ha elment nem keresték.

R.: Mint amikor a gyermekek sírnak

      Ha éjjel rossz álmot látnak

      Belül úgy izzik a bánat.

      Az emlékek csendben fájnak,

      Mint amikor sebektől vérzel,

      De irgalmat nem kérsz mégsem.

      Belül úgy hordod a múltat

      Bármi volt nem tagadtad

      Törött és tépett szárnyal, magányos angyal.

3, Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények,

     Nem hagyott itt semmi mást csak néhány rossz fényképet.

    Más világ most ahol él, más a szó és más a fény,

    Tavasz, ősz, nyár vagy tél nélküle fúj itt a szél.

R.: Mint amikor a gyermekek sírnak

      Ha éjjel rossz álmot látnak

      Belül úgy izzik a bánat.

      Az emlékek csendben fájnak,

      Mint amikor sebektől vérzel,

      De irgalmat nem kérsz mégsem.

      Belül úgy hordod a múltat

      Bármi volt nem tagadtad

      Törött és tépett szárnyal, magányos angyal