Wonderland, színes, amerikai-kanadai film (2003)
Szereplők: Kate Bosworth, Lisa Kudrow, Val Kilmer, Carrie Fisher, Christina Applegate, Dylan McDermott, Janeane Garofalo, Josh Lucas, Tim Blake Nelson
Írta: Captain Mauzner, D. Loriston Scott, James Cox, Todd Samovitz
Rendezte: James Cox
Trailer: wonderland.html
Hivatalos weblap: http://www.wonderlandthemovie.com
Hazai bemutató: 2004. július 22.
Forgalmazó: Budapest Film
Gyártó: Lions Gate Films / Emmett/Furla Films / Killer Films
USA nyitó bevétel: 91,798 dollár
Játékidő: 99 perc

A Drogtanya történetének alapjául az amerikai társadalom kedélyeit is felborzoló többszörös gyilkossági eset szolgált, ami a wonderlandi gyilkosságok néven vonult be a köztudatba és a kriminológia történetébe. A bűntény nem mindennapi visszhangját annak a pikáns adaléknak köszönhette, hogy a pornóipar egykori, minden értelemben vett „hatalmas” csillaga, John Holmes is a vádlottak kispadján foglalt helyet. A teljes igazságra a nyomozás során nem derült fény, így James Cox direktor filmjével próbált választ találni a wonderlandi vérfürdő miértjeire.

A kiöregedett pornósztár John Holmesnak (Val Kilmer) drogfüggősége, és barátnője, Dawn (Kate Bosworth) követelései miatt folyamatos „ellátásra” van szüksége. Hogy az újabb és újabb kokainadagot biztosítani tudja, akarata ellenére is zűrös ügyekbe folyik bele, például a helyi maffiavezér kirablásában is kulcsszerepet játszik. Egyik éjszaka brutális gyilkosságok történnek, ám a gyanúsítottak (köztük Holmes is) mind más verzióval állnak elő a bűntettről.

A Drogtanya néhol naturális erőszakjelenetekkel tarkított, színészi játékokra építkező krimi, ám hogy még zavarosabb legyen az összkép, úgy tűnik, James Cox maga sem tudta eldönteni, hogy kőkemény drogfilmet, vagy véres bűnügyi mozit készítsen a rendelkezésére álló alapanyagból. Mivel egyértelműen sem egyik, sem másik megoldás mellé nem sikerült voksát leraknia, így meglehetősen felemás alkotással találkozhatunk: az első harmad a kábítószer romboló hatásáról nyújt példabeszédet, míg a következő részek az elkövetett gyilkosságok morális kérdéseit boncolgatják.

Egy merész filmtörténeti párhuzammal leginkább Akira Kurosawa A vihar kapujában (1950) című munkájához hasonlíthatnánk szerkezetileg a Drogtanyát, hiszen mindkét alkotás több szemszögből mutat meg egyazon központi fontosságú szituációt, egy kíméletlen gyilkosságot. Ám míg a Kurosawa film az abszolút igazság tagadásának filozófikus példája, addig a Drogtanya kínosan didaktikus módon hangsúlyozza a film végén a helyes, igaz variációt, megfosztva ezzel a nézőt néminemű merengéstől, töprengéstől, ugyanakkor tökéletes magyarázatot nyújtva ezzel az elkényelmesedett amerikai közönség számára. A film erőssége nem a fáradt csavarokkal elnyújtott narrációban keresendő, hanem sokkal inkább a meggyőző színészi játékokban. Val Kilmer gyanúsan otthonosan mozog a drogfüggő ex-pornószínész szerepében, Kate Bosworth ismét bizonyítja színészi tehetségét, a jószerivel a Jóbarátok-sorozat Phoebe-jeként ismertté vált Lisa Kudrow pedig drámai szerepében is kellően hiteles tud maradni. Sajnálatos azonban, hogy a színészgárdában és a történetben lévő lehetőségeket nem sikerült az alkotóknak megfelelően kiaknázniuk, a fárasztóan szenvelgős és hajtűkanyaros történetbonyolítás pedig meglehetősen unalmassá teszi a filmet. Dinamikusabb rendezéssel és az amerikai filmgyártás mellékízének elnyomásával sokkalta jobb mozi kerekedhetett volna a Drogtanyából, ami így nem több, mint egy felbomlott linearitással dolgozó sorsdrámákkal tűzdelt közepes drog-krimi. Utóbbit már elolvasni is sok, nemhogy végigülni a moziban.