Mozi : A tökös, a török, az őr meg a nő |
A tökös, a török, az őr meg a nő
2004.07.22. 15:25
Le Boulet / Dead Weight, színes, francia-angol film Szereplők: Benoît Poelvoorde, Gérard Lanvin, Djimon Hounsou, José Garcia Írta: Dominique Mezerette, Manuel Delliez, Matt Alexander, Thomas Langmann Rendezte: Alain Berberian, Frédéric Forestier Trailer: ?id_film=FI013202 Hivatalos weblap: http://www.warnerbros.fr/movies/leboulet Hazai bemutató: 2003. január 2. Magyarországi DVD megjelenés: 2003. október 29. Forgalmazó: SPI International Magyarország Gyártó: Warner Bros Játékidő: 107 perc
Moltés-nek (Gérard Lanvin) sikerült az, ami mindenki álma: megnyerte a lottó főnyereményét! Apróbb gikszert jelent, hogy a jó hírt a sitten tudja meg, annál nagyobbat viszont, hogy a szelvényét feladó fegyőr (Benoit Poelvoorde) hirtelen betegállományt jelentett. A férfinak több se kell, két rabtársa szökési tervét meghallva még aznap dobbant. Francist még a lakásán fülön csípi, ott tudja meg, hogy a szerencsétlen fickó felesége lelépett Afrikába és tudtán kívül magával vitte a nyertes szelvényt is. Őr és fogoly együtt ered a nő nyomába sarkukban a rendőrökkel és egy bizonyos Török-kel (José Garcia), akinek elszámolni valója van Moltés-szel.
Nem szabad, hogy megtévesszen a Guy Ritchie hasonló című filmjére (A ravasz, az agy...) tett erőltetett utalás, Alain Berberian és Frédéric Forestier alkotása hamisítatlan francia vígjáték, mely inkább a régi Belmondo-, és Pierre Richard-filmek nyomdokain halad. A tökös, a török, az őr, meg a nő legfőbb erénye abban rejlik, hogy megvan benne az az egyéni báj, amit a nemzet legtöbb vígjátéka magában hordoz. Ez egy olyan dolog, amit nem lehet megtanulni vagy leutánozni, és míg filmjeik ezzel az imádnivaló könnyedséggel rendelkezni fognak, mindig meglesz a közönségük.
Az alkotás arra a jól ismert párosra épül, aminek annak idején Gérard Depardieu és Pierre Richard voltak a legismertebb megtestesítői: adva van egy dörzsölt fickó, aki kényszerűségből szövetségre lép egy idiótával, aki szép lassan szétcincálja az idegeit. A főszerepekben látható Gérard Lanvin és Benoit Poelvoorde remek utódnak bizonyulnak. Bár az új kettős egyértelműen nem említhető egy lapon a régivel, de működik. A szuperül eltalált mellékszereplőkhöz hasonlóan igazi fazonok, akikre sokszor ránézni is elég a nevetéshez. Ez persze önmagában talán még kevés lenne, ha nem tudnának építkezni rájuk, ám a poénok tekintetében sem mennyiség, sem minőség terén nincs gond: a hülyeség új dimenzióinak a felfedezésétől egészen a filmes utalásokig terjed a skála.
Igaz, a film a régi receptet alkalmazza, de ugyanakkor nagyon is mai. Ez leginkább a humor stílusában nyilvánul meg, ami nem mentes a franciáknál manapság divatos rajzfilmszerű túlzásoktól, például, ahogy előszeretettel bolondítják meg jeleneteket CGI alkalmazásával. Bár ez hosszú távon belesimul a bohókás hangvételű kalandok sorába, de azért szokni kell. A tökös, a török, az őr, meg a nő eképp viszont inkább csupán megidézi azokat a ma már csak a tévében fellelhető klasszikusokat, mint a Balekok vagy a Zsaroló zsaruk, közéjük sorolni nem tudjuk - ellenben a mai francia vígjátékok között így is a jobbak közé tartozik, és a stílus kedvelőinek bátran ajánlható.
|