Les Triplettes de Belleville, színes, francia-angol-belga-kanadai film (2003)
Írta: Sylvain Chomet
Rendezte: Sylvain Chomet
Trailer: thetripletsofbellville.html
Hivatalos weblap: http://www.lestriplettesdebelleville.com/
Hazai bemutató: 2004. május 6.
Forgalmazó: SPI International Magyarország
Gyártó: BBC Worldwide/Canal+/Téléfilm Canada
Előállítási költség: 8 millió dollár
USA nyitó bevétel: 108,080 dollár
Játékidő: 78 perc

Az Amerikai Filmakadémiát sokat szidják részrehajlás és egyéb okok miatt, de egy erénye minden kétséget kizáróan van: ráirányítja a figyelmünket olyan alkotásokra, amelyek egyébként elkerülnék figyelmünket. Tavaly a legjobb animációs film díjával kitüntetett Chihiro Szellemországban nyert lényegesen nagyobb publicitást, mint amekkorát az amerikai forgalmazó szánt neki, most Sylvain Chomet két jelölést (animációs film, betétdal) begyűjtő alkotása kap egy kis plusz reklámot.

Az elrabolt fiát a nagyvárosban kereső anyóka történetével nem a gyerekeket, hanem a művészi igényű felnőtteket szólítják meg. A szatirikus hangvételű Belleville randevút a készítők párbeszédek nélkül mesélik el, szinte kizárólag a képekre és a zenére támaszkodva. A történet szövésénél az író-rendező Sylvain Chomet előbbre helyezi figuráit, akiknek közös jellemzője, hogy csupán egy, egész életüket kitöltő elfoglaltság hajtja őket, ha pedig szerepükből ki kell lépniük, igen nehezen találják magukat a világban.

A film fő vonzerejét stílusos képi világa adja, amit leginkább a karikatúrákhoz tudnánk hasonlítani. Komikus túlzásokba ütközünk mindenhol, a szereplők tulajdonságait egy pillanat alatt kifigurázza Chomet megjelenésükkel. Egyszerű, bolondos pillanatképeiben mutatkozik meg legjobban az alkotó tehetsége, ragyogó jelenetekkel ajándékozva meg a közönséget. Munkája mégsem nevezhető egyértelműen vígjátéknak, hisz több műfajt (pl. krimi) igyekszik elegyíteni és a jazzt előszeretettel használó kitűnő zenei világával is gyakran a mélabús hangvétel mellett teszi le a voksát.

A készítők sajnos nagy hibát követtek el azzal, hogy a Belleville randevúból egy tökéletes kisfilm helyett elnyújtott egészestés rajzfilmet készítettek. Ugyan a játékidő mindössze 78 perc, de a mű már az első 20 percet követően kissé unalmassá válik. Chomet nem ismerte fel alkotása legfőbb erényét: az egyszerűséget. A Tour de France-i emberrablástól sokáig a levegőben lóg a kérdés, hogy a film hová is akar kilyukadni, Chometnek nehezére esik összeilleszteni amúgy érdekes ötleteit, amelyek csak az utolsó negyedórában állnak össze. A Belleville randevú védelmére megannyi erényt sorolhatunk fel, ám a végső sommázat valószínűleg ugyanaz lesz: a kevesebb több lett volna.